Bemutatkozás

Kelemen Luca vagyok, 1993. november 13-án láttam meg a napvilágot Budapesten, még majdnem a mentőautóban. Amióta az eszemet tudom – sőt még előtte is – Budapesten életem, élek a XV. kerületben, egy családi házban, édesanyámmal, apámmal, és a bátyámmal. Időközben született egy öcsém is. Óvodás korom csak pár homályos emlékkel képviselteti magát az életemben. Fényképek bizonyítják, hogy jártam balettozni. Az óvodás csoportunk fellépett a József Attila Színházban, a Diótörőben voltunk háttér táncosok.  Ezen kívül rémlenek különböző gyermekdalok angol szövegei, amiből azt a következtetést vontam le, hogy angolul is tanultunk valamicskét.

Az általános iskola már jóval több nyomot hagyott az életemben. Az első osztályt a Julianna Református Általános Iskolában jártam végig, minek következtében egy életre megcsappant a bizalmam az egyházi iskolákban. Második osztálytól már egy kerületi iskolának, most már Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskola tanulója voltam. (Az én időmben még Középiskola, általános iskola, óvoda és kerületi nevelési tanácsadó intézmény volt a neve.) Ebben az iskolában is folytattam a táncot még az alsó tagozatban, de itt már balett helyett néptáncoltam. A tánc mellett még a tehetségtelenségem ellenére is jártam ének tagozatra, minek következtében elkezdtem zongorázni tanulni. Szintén itt kezdtem el komolyabban foglalkozni a rajzolással a grafika szakkör keretében. Sajnos egy idő után egyik tanórán kívüli foglalkozásomba se fektettem annyi energiát, hogy érdemes lett volna azon az irányon tovább tanulnom. Felsőben már nem is jártam táncra, és nyolcadik osztály végére a zongorát is abba hagytam, és rajzolni is már csak otthon rajzolgattam néha. Amit nem untam meg, és az óta se unok viszont az olvasás és az irodalom volt. Hetedik osztályban kóstoltam bele a prózaírás művészetébe. és ekkor kezdett el érdekelni a biológia is. Annak ellenére, hogy mindenben jó tanuló voltam úgy döntöttem nyolcadik osztályban, hogy engem nem érdekel a matematika, ellenben nagyon is érdekel az irodalom. Felvételizésnél ezt szem előtt tartva jelöltem be iskolákat, és szakokat.

Felvételt végül a Könyves Kálmán Gimnázium humán tagozatára nyertem.  Itt nem volt lehetőségem tovább tanulni az általános iskolában megkezdett német nyelvet, helyette angolt és olaszt tanultam. Nyelvérzékem tökéletes hiányának következtében, így három nyelven nem tudok. Angolból minden hiányosságom ellenére is sikerült még érettségi előtt összehoznom egy nyelvvizsgát. A tanulmányi átlagaim a gimnáziumban is olyan jók voltak, mint az általános iskolában, azonban már jóval kevesebb versenyre tudtak rábeszélni a tanáraim.  Gimnazista éveim alatt én is huzamosabb ideig tartózkodtam abban az életszakaszban, amikor az embert semmi nem érdekli igazán. Ez egészen tizenkettedik elejéig tartott, amikor is rádöbbentem, hogy hamarosan bizony felsőoktatási intézményt kéne választanom.  Az érdeklődési köröm, még a passzív éveim alatt se változott, megmaradt a biológia – amiből fakultációra jártam – és az irodalom. Ekkor kezdtem el gondolkodni a tanári pályán, tulajdonképpen egy viccnek köszönhetően. A barátnőmmel azon viccelődtünk, hogy biológia-kémia tanárnak megyünk, mert akkor biztosan kapunk majd állást. A barátnőm jogra ment, én viszont maradtam a tanárságnál.  Az ideális azt lett volna, ha biológia- magyar szakra jelentkezem, ahhoz azonban magyar emelt szintű érettségi kellett volna, és arra nem az utolsó évben kezd el készülni az ember.

Az egyetemre végül is biológia-kémia szakra jelentkeztem, annak ellenére, hogy a kémiához nem túl sok közöm volt. Naivan azt hittem majd itt megtanítják, hát tévedtem. Most már a harmadik éve járok tanári szakra több (biológia) kevesebb (kémia) sikerrel. És egyre határozottabban feltett szándékom, hogy miután végeztem valóban tanárként helyezkedjek el, lehetőleg egy gimnáziumban.